Cretu érvelése

A regionális politikáért felelős uniós biztos azért fog küzdeni, hogy a kohéziós politikára 2020-at követően is a jelenlegivel megegyező források jussanak.
Ezt Corina Cretu mondta azt követően, hogy az általános ügyek tanácsa szerdán politikai vitát tartott a kohéziós politika jövőjéről. A román nemzetiségű biztos hangsúlyozta, hogy ha az EU meg kívánja tartani 2020 után is a legfontosabb politikáit, amilyen a kohézió és a közös agrárpolitika, és még áldozni kíván az új kihívásokra is, akkor a Bizottság becslései szerint a jelenlegi 1% helyett az EU27-ek GDP -jének legalább 1,2 százalékát kell fordítania a közös költségvetésre.

Cretu a szerdai miniszteri vitát követő sajtótájékoztatón egyértelműen a jelenlegi status quo fenntartása mellett érvelt, ami az ő olvasatában azt jelenti, hogy a jövőben is valamennyi uniós tagállamnak és régiónak elvileg részesülnie kell a kohéziós (felzárkóztatási) forrásokból, és a finanszírozás szintjének reálértékben meg kellene egyeznie a jelenlegi kiadásokéval.

Három forgatókönyv létezik

A regionális politikát felügyelő biztos így egyértelműen a harmadik, szinten tartás mellett érvelő forgatókönyv mellett tette le a voksot. A portál cikke szerint a szinten tartás mellett 2 másik forgatókönyv létezik a regionális politikai főigazgatóság egy, a BruxInfo által megszerzett háttéranyaga alapján: 

·         az egyik reálértékben 26 (folyó áron 15) százalékos forráscsökkenés lehetőségét vázolja fel,

·         a másik 39 (folyó áron 30) százalékos forráscsökkentést is elképzelhetőnek tart a 2020 után a kohéziós politikai büdzsében.

A drasztikus vágás mindenekelőtt a Brexittel függ össze, ugyanis a nettó befizető britek kilépése évi nettó 10-12 milliárd eurós lyukat farag majd a költségvetésen. Günther Oettinger, a következő többéves pénzügyi tervre vonatkozó javaslatot jövő májusban előterjesztő költségvetési biztos azt szeretné, ha a "hiány" felét a tagállamok többletbefizetéssel pótolnák, míg a másik felét megtakarításokból fedeznék.

A regionális főigazgatóság munkaanyagában felsorolt három verzió közül Cretu és vélhetően a Bizottság egésze is azt a forgatókönyvet támogatná, ami a jelenlegi pénzügyi eszközök mellett biztosítaná a felzárkóztatási politika jövőjét. A másik két, forráselvonással számoló opció esetén a regionális politikai főigazgatóság komoly politikai kockázatokat lát, és biztos benne, hogy ez megakadályozná az EU-t a kohézióra és a konvergenciára vonatkozó céljainak elérésében.

A reálértéken 26, illetve 39 százalékos csökkentés megkérdőjelezné az európai szolidaritás elvét, hiteltelenítené a politika EU-Szerződésben rögzített céljainak elérését és nem tenné lehetővé a polgárok közelítését az EU-hoz - olvasható a bizottsági anyagban.

A szerzők egyenesen azt állítják, hogy a másik két forgatókönyv olyan mértékben csökkentené az uniós támogatások intenzitását, hogy a befektetések által generált kritikus tömeg és annak hatása teljesen elveszne az országok és a régiók számára. A regionális gazdasági különbségek ezzel szemben tovább nőnének, és az EU-költségvetés nettó hozzájárulói és kedvezményezettei közötti feszültségek kiéleződnének a politika jövőjéről. "Ez alááshatja az EU egységét azáltal, hogy egy politikailag káros választóvonalat húzna a régi és az új tagállamok között" - húzza alá anyagában a regionális politikai főigazgatóság.

Az első forgatókönyv értelmében (ami tehát reálértéken 26 százalékos forráscsökkenéssel számol 2020 után) a kohéziós politika kizárólag a legelmaradottabb régiókat és a kohéziós országokat (az átlagos uniós GDP 90%-át nem túlszárnyaló tagállamokat) foglalná magába. Nem terjedne viszont többé ki a fejlettebb és az úgynevezett átmeneti régiókra, amelyekre a jelenlegi kohéziós büdzsé nagyjából negyede jut. Németország és Franciaország (a tengeren túli területek kivételével) például teljesen elveszítené jogosultságát a felzárkóztatási politikában való részvételre. A régiek közül viszont benne lenne Portugália, Görögország, és Spanyolország, illetve Olaszország egy része is.

Összehasonlításképpen, ha az európai szociális alapot leszámítva a strukturális alapra és a kohéziós alapra 2014 és 2020 között folyó árakon 275 milliárd euró jut, akkor ez az első forgatókönyvben 233,8 milliárd euróra olvadna.

A második, még drasztikusabb vágást "előirányzó" modellben már csak a kohéziós országok támogatására futná a folyó áron 192 milliárd eurós keretből (-30, illetve -39%). Ebben az esetben már Spanyolország, Olaszország és a tengeren túli francia területek is kiesnének a hálóból.

Amit mi is megéreznénk

Magyarország és a hazai régiók egyik fent felvázolt forgatókönyvben sem pottyannának ki a kohéziós politikából. Ez persze még nem zárja ki azt, hogy a pénzfelhasználás szabályait érintő reformok nem érintik majd hátrányosan hazánkat, és végső soron s magyar pénzes borítékot 2020 után.

Az általános ügyek tanácsának szerdai kohéziós vitája is rávilágított arra, hogy több tagállam (főleg a nettó befizetők) a jelenleginél több és szigorúbb feltételhez kötnék a felzárkóztatási forrásokhoz való hozzáférést. Több miniszter, illetve államtitkár is felvetette az észt elnökség beszámolója szerint annak lehetőségét, hogy például a jogállami elvek betartása az uniós alapokhoz való hozzáférés előzetes, ex-ante feltételévé váljon.
Ezt a megközelítést, legalábbis ebben a formában ugyanakkor az Európai Bizottság se nagyon támogatja. Ahogy arra Cretu biztos is újfent rámutatott, elsősorban azért, mert nem büntethetik a kormányok esetleges hibáiért az ártatlan polgárokat és a vállalkozásokat. Corina Cretu azt világossá tette, hogy a jogállami elvek tiszteletben tartása is bekerül majd a követelmények közé (ennek mikéntjéről és méréséről csak most indult el a gondolkodás a Bizottságon belül), de az nem korlátozódhat a regionális politikára, hanem horizontálisan valamennyi uniós politikára és pénzelosztásra alkalmazni kellene. "Egy külön mechanizmusra lenne szükség ehhez" - közölte a biztos.

portfolio.hu